Reference Type: Book
Author: Kiss, Lóránd - Pál, Emese - Bogos, Mária
Year: 2013
Title: A szépvízi örmény katolikus templom
City: Csíkszereda
Language: Hungarian
Keywords: Armenian minority, history, art history, settlement, culture, migration, modernization, dwelling, art, religion, architecture, traditions, Catholic Church
Abstract: (Hu) „Szépvíz élete több mint háromszázötven éve fonódik össze az itt lakó örményekével. Erdély fejedelme, I. Apafi Mihály 1672-ben adott letelepedési engedélyt, de az örmények már évtizedekkel azelőtt megjelentek Erdélyben, így Szépvízen is. Sorsuk bizonytalan, lakóhelyük változó volt, s mert földdel nem rendelkeztek, ezért leginkább kereskedéssel foglalkoztak. Rövid idő alatt mozgékonyságuknak köszönhetően tekintélyes vagyonra tettek szert, és jól működő, virágzó településeket alapítottak. Jelenlétük megváltoztatta a település szokásvilágát, gazdasági, társadalmi életét és arculatát. A szépvízi templom különös jelentőséggel bír a helybeli és elszármazott örmények számára. A templom közösséget hoz létre, de ez a megállapítás fordítva is érvényes. A hívő közösség templomot épít és tart fenn önazonossága megőrzésére" - írja Bogos Mária a könyv előszavában.
Örmények Szépvízen
Az örmények Szépvízen való megtelepedése több szakaszban zajlott le a 17. század közepe és a 18. század közepe között. A hagyomány a betelepedést egyetlen dátumhoz, az 1672-es évhez köti, az újabb kutatások azonban sokkal árnyaltabb képet rajzolnak ki e népességmozgásról. Az Erzsébetvárosi Örmény Compania 1715-es összeírása szerint Szépvízen 15 örmény család élt. 1734-ben 25 örmény család érkezett Szépvízre. Az utolsó nagyobb örmény csoport 1742-ben telepedett meg a községben, az ő katolizálásukkal Bajtay Antal püspök Karácsony János erzsébetvárosi esperest bízta meg. Az 1776-os egyházlátogatási jegyzőkönyv a szépvízi örmény katolikusok összeírását is tartalmazza, eszerint összesen 176 örmény tartozott az egyház kebelébe. A betelepülés után néhány évtizeddel az örmények Oxendio Virziresco missziós tevékenységének köszönhetően uniót kötöttek a római katolikus egyházzal. Az új vallás azonban nehezen vert gyökeret a köznép körében. A katolikus egyházhoz való kötődést vallásos társulatok alapításával igyekeztek erősíteni. Ilyen volt Szépvízen az 1730-ban Stephano Stephanowicz Roska stanisławówi apostoli vizitátor által alapított Szentháromság Egyesület, mely később is fontos szerepet játszott az egyház fenntartásában, a templom építésében és javításaiban.
„A római katolikus szertartás és az örmény szertartás között elsősorban a liturgiában van különbség. Az örmény liturgia sokkal hosszabb, színesebb, sok füstölés van benne, hasonlít az ortodox liturgiához sok mindenben, mert keleti ez is. A liturgia szövegének van magyar fordítása is, újabban rövidített változata is ismert" - magyarázta Gábor Zoltán szépvízi plébános.
Hogy ki lehetett a betelepülés idején a szépvízi kolónia papja, arról nincsenek feljegyzések. Feltételezhető, hogy volt lelkipásztoruk. Kezdetben papjaik nősültek, és a katolikus egyházzal való egyesülés után is a családjukkal maradtak. Az 1700-as évek után, különösen Mária Terézia királynő korában, már rendszeresen tartották a cölibátust. Egy régi misekönyv feljegyzésében olvasható, hogy a szépvízi hívek örmény papja Der Stepán István volt, aki Romanban született, „Melchizedek nevű papnak volt a fia", 1724-ben mint helybeli lelkész működött.
Az egyházközség jegyzőkönyvei 1756-tól kezdődnek. Búcsút évente két alkalommal ültek, Szentháromság vasárnapján és Világosító Szent Gergely ünnepén, amelyet minden évben a pünkösd utáni negyedik szombaton vagy vasárnap tartottak. A búcsúra a környéken lakó összes örmény elment. A plébánia Historia Domusa 1860-tól kezdődik. Ez a munka részletesen és hitelesen számol be az örmény plébánia életéről, fontos eseményeiről.  
A szépvízi örmény templom
A templom oltára mögötti felirat szerint 1701-ben a jelenlegi templom helyén már állt egy kisebb méretű kápolna. A jelenlegi szentélyt Sztoyka Zsigmond Antal püspök szentelte fel. A tornyon látható felirat alapján ezt 1763-ban fejezték be.
Az 1768-as kánoni vizitáció szerint a mai templom építését 1762-ben kezdték, a költségeket részben a két helybeli társulat, a Szentháromság Egyesület és a Krisztus kínszenvedéséről nevezett társulat (Passionis Domini) pénztárából, részben a nép körében szervezett gyűjtésből fedezték.
 A templom téglalap alakú hajóból, a hajóval egyező szélességű félköríves szentélyből, illetve nyugati toronyból áll. A hajó déli oldalához nagyméretű timpanonos portikusz csatlakozik. Az északi oldalon, a szentély és a hajó találkozásánál sekrestye csatlakozik. A szentélyt, a hajót és a portikuszt fiókos dongaboltozat fedi. A hajót a szentélytől beugró félköríves záródású diadalív választja el. Végső formáját a templom 1785-ben nyeri el, ekkor Batthyány Ignác püspök plébániai rangra emeli. A templomot övező tojásdad alaprajzú cinteremfal épültéről pontos adatok nincsenek, a cinteremfalba foglalt Szent Család-kápolna homlokzatán látható felirat alapján ezt 1820-ban építtette Száva Antal. A templomot 1813-ban kőoszlopokra támaszkodó fakerítéssel vették körül. Az 1850-es évekre a kerítés megrongálódott, néhányan annak faanyagát tűzifaként használták fel, ezért az egyházközség vezetői a Szentháromság Társulat anyagi támogatásával új kőfalat emeltek a templom és a sírkert köré 1859-ben.
A templombelső eredeti berendezésének legértékesebb darabja a XVIII. századi főoltár. Az oltárépítményen balról és jobbról Szent Péter és Világosító Szent Gergely szobra látható. A történeti leírás szerint a főoltár oromképe Világosító Szent Gergelyt, az oltárkép pedig Szent Vartant ábrázolja, melyet Vartan Hunanian lembergi érsek adományozott. Az oltár és az oltárkép barokk jellege ezt cáfolni látszik, az oltár és festményei a XVIII. század közepén készülhettek. Az ikonográfiai analógiák alapján a főoltárkép Szent Mártont ábrázolhatja.
1846-ban a templom megnagyobbításának ügye tűnik fel a forrásanyagban. Az épület nagyobb mértékű javítására 1856-ban került sor. A templom történeti leírása alapján azt 1900-ban festették ki. A díszpajzs örmény nyelvű felirata: „Az én házam az imádság háza". A boltozaton látható felirat szerint a templombelsőt 1925-ben egy Passerár Endre nevű festő olajfestékkel durván átfesti. A hajó boltozatán még „Bauer és Ferencz, illetve a „Kilin M decorateru Cluj" szignók láthatók. Tekintettel a belső kifestés állapotára, illetve arra, hogy a jelenlegi kifestés különösebb történeti vagy művészeti értékkel nem bír, a templombelső összképének csak hátrányára van - véli Kiss Lóránd régész, aki  tanulmányában javasolja az olajfestések eltávolítását a teljes belső felületről. Ezen munkálatok javában zajlanak a templomban.
A templom eredeti Szentháromság titulusa püspöki engedéllyel 1907-ben megváltozik, és a templom búcsúünnepét Világosító Szent Gergely napjára teszik át.
Pál Emese művészettörténész szerint a templomnak a  régisége mellett szimbolikus értéke a legnagyobb. „Erdélyben az örmény lakosság különleges színfoltot képezett. Az örmények nem számbeli fölényükkel, hanem kereskedelemben való jártasságukkal, műveltségükkel és különleges asszimilációs képességükkel tűntek ki. Épp ez utóbbi törekvésből kifolyólag a 17. század végén Erdélybe költözött örmény lakosság már a 19. század közepe táján elveszítette anyanyelvét, és fokozatosan asszimilálódott. Az identitásőrzés legfontosabb bástyája az örmény katolikus egyház volt, többek között annak köszönhetően, hogy templomaiban egészen a XX. század közepéig örmény nyelven folytak az istentiszteletek."
Bogos Mária is ezt hangsúlyozza. „A hitközség etnikai jellegét kizárólag szertartásaiban őrizte. Ezért ragaszkodott mindig ahhoz, hogy papjai örmény rítusúak legyenek."
A szépvízi örmény templom jelene
1959 óta nincs betöltve a lelkészi hivatal. Az örmény katolikus hívek lelki gondozását a mindenkori római katolikus plébános látja el.
„Valamikor népes közösség érkezett ide 1670-es években Apafi fejedelmünk engedélyével, ők elég szépen gyarapodtak nemcsak anyagilag, hanem létszámban is. De az évtizedek során, főleg az első és második világháború után, miután látták, hogy a birtokuk és a vagyon nincs elég biztonságban, sokan elmentek. A morzsolódás már azzal megkezdődött, hogy minden családból egy-kettő vagy több gyermek is tanult. Volt mód és volt igény is rá, az örmények taníttatták a gyerekeiket, és akik ügyvédek, orvosok lettek, azok már városon találták meg a lehetőségeket. De fogytak úgy is, hogy kivándoroltak, aztán az utolsó kivándorlási hullám Szépvízről az 1960-as évek körül volt. Csíkszeredában élnek még vagy negyvenen, akiknek a szülei itt éltek, vagy ők töltötték itt a gyerekkorukat. Szépvízen mára csak hárman maradtak, és maradt a templom hívek nélkül. Ez örmény szórvány a szó legteljesebb értelmében. Szerencsére már vagy harminc évvel ezelőtt az a gyakorlat állt be, hogy a vasárnap délutáni szentmiséket az örmény templomban végezték papelődeim, és oda jönnek a székely hívek. Ez a közösség már megszokta az esti misét, igényli is. Az örmény templom tehát funkcionális, használják a hívek" - összegzett Gábor Zoltán plébános.