Reference Type: Book
Author: Garda, Dezső
Year: 2007
Title: Gyergyói örmények könyve II
Translated Title: [Monograph on the history and ethnography of the Armenians of Gyergyószentmiklós (Romanian: Georgheni) in Transylvania II]
City: Budapest
Publisher: Hadimúzeum Alapítvány
Volume: II
Number of Volumes: 2
Number of Pages: 459
Language: Hungarian
Keywords: Armenian minority, history, ethnography, art history, demography, migration, settlement, dwelling, culture, traditions, economy, art, education, politics, religion, architecture, Catholic Church, elites, ethnic identity, interethnic relationships, Szeklers
Abstract: (En) The present book deals with the history of the Armenian community of Gheorgheni, starting with the first decades of the 17th century and up to the present day.
Historians have been more preoccupied with the past of the Armenians from Gherla (Szamosújvár, Armerifcpolis), Dumbrâveni (Erzsébetváros) and Frumoasa (Csíkszépívíz), while data regarding the history of the Armenians from Gheorgheni have been a lot less studied. The author of the present book 1 with the help of a so far unknown historical documentation -presents the every day life of the Armenians from Gheorgheni as well as the way of functioning of the guilds and of the association of merchants, called Mercantile Forum. The present work reveals the real impact these institutions had not only on the economy of Transylvania, but also on that of Central-Eastern Europe.
The institution which played the most important role in preserving the political and cultural identity of the Armenians throughout the centuries in a region inhabited by Szeklers -the Church - is also thoroughly presented in this book.
The author also offers us important data on the demographic evolution of the Armenian community of Gheorgheni starting from the 3rd decade of the 18th century based on the parish register.The administrative and political organisation of the main Armenian institutions, functioning on the grounds of the territorial autonomy, demonstrates their viability.
In the second half of the 19th century both the Armenian community and the Szeklers lost most of their privileges the) had until 1867-1876. Following the suppression of the national-
democratic revolution of 1848-1849 their most important institution, the Mercantile Forum lost of its political and economic importance and after the year 1872 the guilds were closed down.
Starting with the year 1880 the Armenians founded numerous banks in Gheorgheni as well as in the Giurgeu-Basin, reorganised the Association of Merchants and the Association of Craftsmen. They were the principle propulsive force in the cultural life of the region, but this culture was based on the Hungarian culture and language. From the year 1805 the Armenians ceased to use the Armenian language in their official documents, Hungarian became the language used both in their official documents and in their every day correspondence. Starting from the year 1920 Gheorgheni lost its importance in the transit trade between Transylvania and Moldova. As a result many Armenian families left the settlement, and the community lost very much from a demographic point of view due to a decrease in natality as well. However, Armenians remained the major economic and cultural force of the region during the interbellum years and the most representative leaders of the Hungarian party were also chosen from among the Armenian community, as was the case of the priest Görög Joachim. During World War II. Vákár P. Arthur, counsellor of several ministers in the problems regarding Transylvania, played an outstanding role.
After World War II. the properties of the Armenians were confiscated by the political regime introduced by dr. Petru Groza. The Armenian community was seriously affected by the agricultural reform, the nationalization of the banks, companies by the communist regime. They suffered from the atrocities of the communist regime; most of them appeared on the kulaks-list in 1954.
The author presents the structure of the Armenian cemetery in Gheorgheni, as well as the genealogy of some of the most important families of the Armenian community.

(Hu) Garda Dezső műve:Gyergyói örmények könyve(Budapest 2007. I.: 474; és II.: 459 oldal) Forrásértékű, számos adattal: korabeli dokumentumok szövegének a közlésével, statisztikai táblázatokkal, grafikonokkal. Maga a cím is sejteti, hogy itt nem egyszerűen történetírásról van szó, hanem betekintés a közösség évszázadainak mindennapjaiba. A következőkben a terjedelem és a sokrétűség miatt szerkezeti felépítése alapján ismertetném a két kötetet. Az I. kötet elején rövid ismertetést olvashatunk az örmények történetéről, majd az erdélyi örményekről, nevezetesen öt településről, ahol az örmények nagyobb közössége telepedett meg. Beszterce városában az örmény közösség rövid ideig állott fenn, innen 1700 után Szamosújvárra költöztek. E város történetének az ismertetése után ír Erzsébetvárosról, majd Csikszépvízről bővebben, hisz ez közel van Gyergyószentmiklóshoz. A szépvízi családokról is ír, kitekintve a környező falvakra is. A gyergyószentmiklósi közösségre térve a betelepedésről kapunk adatokat, még korábbiakat, mint az 1672. esztendő, mikor Apafi Mihály fejedelem pártfogolta az örményeket. A város kedvező földrajzi fekvése vonzotta ide a főleg állatkereskedelemmel s ehhez kapcsolódó iparágakkal foglalkozó örményeket. A szerző a születési (keresztelési) anyakönyvek adatait is elemzi, s ez alkalmat nyújt neki családi statisztikák bemutatására. Egyben a nevek eredetéről és rövid történetéről is szól.
Az örmények vetélytársat jelentettek más kereskedők számára, tevékenységüket jogilag is szabályozták. Ez némileg korlátozást is jelentett, de keretbe fogta tevékenységüket. A XIX. század közepéig gazdasági társulások is működtek, a két legfontosabb: az örmény tímárok társulata és a mészárosoké. Természetesen más iparágakban is tevékenykedtek, de leginkább, mint kereskedők voltak ismertek. Volt egy szervezetük, latin nevén: Mercantil Forum. Magyarul: Kereskedői szék. Ha tevékenységét meg akarnánk határozni: önkormányzati, igazságszolgáltatási, érdekvédelmi szervezetnek mondható, az élén választott vezetőséggel. Megismerjük a vezetők névsorait is. Nem minden kereskedő gazdagodott meg, s a Fórum próbált védelmet nyújtani a rászorulóknak.
A II. kötet már nem annyira a megélhetéssel foglalkozik, inkább társadalmi és kulturális témákkal. Fejezetet szentel a nők helyzetének és a társadalmi vigasságoknak is. Az örmény közösség életéhez hozzátartozott az iskola is, mely örmény jelleggel 1880-ig állott fenn, s
akkor a város központi iskolájába tagozódott be, de még 1920-ig volt örmény tanító.A legfontosabb intézmény az örmény katolikus egyházközség, mely napjainkban is működik. A kötetből megismerjük a templomépítés történetét, a templom művészi értékeit színes fotók mutatják be. Tudomást szerzünk azokról, akik a templomkertben vannak eltemetve. Találunk adatokat a szegénygondozásra.
Felsorolja az itt működött lelkészeket és tevékenységüket. Az örmény közösség életébe is bepillanthatunk a 19. sz. közepétől szinte napjainkig, benne a 20. századi népmozgalmi adatokkal (születés, házasság, halálozás). E részt az egyházközségekhez kötődők névsora
zárja 2006-ból: 226 fő. (Ők fizetnek az egyházközségnek egyházi adót, vannak benne vegyes házasságban élők is!)Szerepel az örmény temető ismertetése, helyszínrajzokkal. Néhány családnak a történetét is megismerjük, többeknél a családfát is.

(Ro) Cartea de faţă se ocupă cu istoria comunităţii armeneşti din oraşul Gheorgheni începând cu primele decenii ale secolului al XVII-lea până-n zilele noastre.
Istoriografia era preocupată mai mult de istoria armenilor din Gherla (Szamosújvár-Armenopolis), din Dumbrăveni (Erzsébetváros) şi Frumoasa (Csíkszépvíz). Datele privind trecutul armenilor din Gheorghnei era prea puţin cunoscută. Autorul prezentei cărţi cu ajutorul unei documentaţii istorice necunoscute şi neprelucrate până-n prezent descrie viaţa cotidiană a comunităţii armene din localitate, prezintă modul de funcţionare a breslelor şi a societăţii comercianţilor, având denumirea de Mercantile Forum. Din prezenta lucrare reiese clar forţa reală ale acestor instituţii atât în viaţa economică a Transilvaniei, cât şi a zonei central est europene.
Principala instituşie care a stat la baza menţinerii identităţii politice şi culturale, timp de secole a comunităţii armene în această regiune locuită de secui, era religia şi instituţiile bisericeşti care este larg prezentat în această carte.
Evoluţia demografică a comunităţii armeneşti din Gheorgheni este prezentată de către autor începând cu al treilea deceniu al secolului XVIII-a pe baza registrelor matricole până-n prezent.
Din organizarea lor administrativă şi politică putem deduce, viabilitatea principalelor instituţii armene, care funcţionau pe baza autonomiei teritoriale.În a doua jumătate al secolului al XIX-lea comunitatea armeană împreună cu ceea secuiască a pierdut majoritatea privilegiilor existente până-n anii 1867-1876. După înăbuşirea revoluţiei burghezo-democratice din anii 1848-1849 principala lor instituţie Mercantile Forum şi-a pierdut din importanţa lui economică şi politică, iar după anul 1872 breslele au fostdefiintate. Începând cu anul 1880 armenii înfiinţează numeroase bănci atât în localitatea din Gheorgheni, cât şi în Bazinul Giurgeului. Reorganizează pe noi baze Societatea Comercianţilor, precum şi Asociaţia Meşteşugarilor din Gheorgheni. Armenii erau principalii promotori ale vieţii culturale din zona Gheorghenilor, însă această cultură se baza pe limba şi cultura maghiară, începând cu anul 1805 armenii au renunţat la folosirea limbii armeneşti în documentele lor oficiale şi au folosit limba maghiară în corespondenţa lor de toate zilele, cât şi în ceea oficială.
Începând cu anul 1920 Gheorghenii şi a pierdut importanţa sa în comerţul de tranzit dintre Transilvania şi Moldova. Acest fapt a contribuit la părăsirea oraşului Gheorgheni de mai multe familii armeneşti, dar comunitatea a pierdut foarte mult din punct de vedere demografic şi din cauza scăderii naşterilor. Cu toate acestea şi în perioada interbelică reprezentau o forţă economică şi culturală, dar tot dintre ei erau înregimentaţi cei mai reprezentativ conducători al partidului maghiar, cum era cazul preotului Görög Joachim. în perioada celui de al doilea război mondial un rol deosebit de important atât în viaţa oraşului Gheorgheni, cât şi al comunităţii armeneşti din Ardeal o avea Vákár P. Arthur, consilier a mai multor miniştri privind problema Transilvaniei.
După cel de al doilea război mondial în special averile armenilor erau confiscate de către regimul politic întrodus de către Dr. Petru Groza. Ei erau afectaţi de reforma agrară, de etatizare băncilor si intreprinderile lor erau naționalizate de comuniști. În principal ei au suferit de atrocitățile comuismului, mulți dintre ei în anul 1954 au apărut pe listele chiaburilor.
Autorul prezintă structura cimitirului armenesc din Gheorgheni, precum și geneologia unor familii mai importante din această comunitate.

(De) Im vorliegenden Buch handelt es sich um der Geschichte der armenischen Gemeinde, seit den ersten Jahrzehntes XVII Jahrhunderts bis heute. Die Geschichtsschreibung beschäftigte sich am meisten mit der Geschichte der Armenier in Gherla, Dumbräveni und Frumoasa.Es waren Angaben über die Vergangenheit der Armenier in Gheorgheni wenig bekannt. Der Verfasser dieses Buches beschreibt das alltagliche Leben der armenische Gemeinde, legt die Funktion des Betriebes der Zynfte, die Handelsvereine genannt Mercantile Forum vor. Durchlesend dieses Buch wird die Wirkung dieser Institutionen in Wirtschaftsleben sowie in Siebenbürgen als auch in Ost-Mittel Europa klar.
Die wichtigsten Institutionen, die den politischen und kulturellen Vorbestand der armenischen Gemeinde durch die Jahrhunderte in den von Szeklern bewohnten Gebieten unterstützte, waren die Religion und kirchliche Institutionen, die in diesem Buch ausführlich dargestellt sind. Die demografische Entwicklung der armenischen Gemeinde in Gheorgheni wird vom Verfasser durch die Matrikeln dargestellt, angefangen vom 18. Jahrhundert bis heute.
Die Lebensfähigkeit der wichtigsten armenischen Institutionen stammt aus ihrer administrativen und politischen Organisiertheit, aufgrund der teritoriellen Autonomie.
In der zweiten Hälfte des XlX-ten Jahrhunderts hat die armenische Gemeinde zusammen der szeklerischen Gemeinde die meisten Privilegien die von 1867 bis 1876 existierten, verloren. Nach dem Niederschlag der Revolution von 1848 bis 1849 hat die Hauptinstitution Mercantile Forum ilare wirtschaftliche und politische Bedeutung verloren, und nach 1872 wurden die Zynfte liquidiert. Seit 1880 öffneten die Armenier im Gheorgheni und im Giurgeu Gebiet zahlreiche Banken.
Sie reorganisieren die Handels-Handwerkervereine. Die Armenier forderten das kulturelle Leben in Gheorgheni, aber auf der Basis ihrer Kultur lagen die ungarische Sprache und Kultur. Seit 1805 haben die Armenier auf die Benutzung der armenischen Sprache so in amtlichen als auch in alltäglichen Bereich verzichtet.
Nach 1920 hat Gheorgheni die geschäftliche Bedeutung zwischen Transilvania und der Moldau verloren. Infolgedessen haben viele armenische Familien die Stadt Gheorgheni verlassen, aber die armenische Gemeinde wurde auch durch die Senkung der Geburtszahlen schwächer. Trotzdem bildeten sie die bedeutendste politische und wirtschafliche Kräfte und von ihnen wurden die wichtigsten Vertreter der ungarischen Partei ausgewählt, wie zum Beispiel Pfarrer Görög Ioachim.
In der Periode des zweiten Weltkrieges spielte Väkär P. Arthur, Ratgeber für zahlreiche Minister bezüglich auf Probleme von Siebenbürger eine wichtige Rolle so im Leben der Szekler als auch der Armenier.
Nach dem zweiten Weltkrieg wurde der grösste Teil des armenischen Vermögens unter der Regierung von Dr. Petru Groza konfisziert. Ihre Banken und Fabriken wurden von den Kommunisten verstaatlicht. Viele von ihnen wurden 1954 als Kulaken bezeichnet.
Der Verfasser stellt noch die Struktur des armenischen Friedhofes in Ghergheni und die Geniologie der bedeutendsten armenischen Familien dar.