Reference Type: Edited Book
Editor: Buschhausen,  Helmut
Year: 2002
Title: Örmény kultúra és művészet Szamosújváron
Translated Title: [Armenian culture and art in Gherla]
City: Bucureşti
Publisher: Ararat
Number of Pages: 174
Type of Work: Album
Language: Hungarian
Keywords: Armenian minority, art history, history, interdisciplinary, culture, art, architecture, migration, settlement, traditions, Catholic Church
Abstract: (Hu)1989 után a romániai történetírásban a már azelőtt is szórványosan jelentkező - és nemcsak a szerzők hibájából félresikló -, másféle értelmezés után valóságos forráselemző és kritikai munkák születtek. Természetes, hogy ezen újabb dolgozatokat a „rendszerváltásnak" a történettudományban is kialakuló hangulata váltotta ki, Azelőtt is megtörtént - főként akkor, ha ezt nem vették észre az „illetékes" szervek -, hogy a gazdasági, erkölcsi, intézményes, mentális stb. történelmi tények másfajta magyarázata fel-felütötte a fejét. Ezután viszont lehetőség nyílt a tények sokkal valósabb értelmezésére, ezenkívül nálunk addig ismeretlen újabb kutatási területeket nyitottak meg. A XX. század utolsó évtizedében Romániában is megszűnt az, hogy a történelmi jellegű írások elavult vagy erőszakolt sémákhoz ragaszkodjanak.
Mindez többek közt azt is eredményezte, hogy ma már - időnként és helyenként - másképpen tárgyalják a többség és kisebbség viszonyát. Megtörténik, hogy a kérdésben is változzék a felfogás, és ilyenkor az ennek megfelelő módszertani újításokkal is találkozunk. A forráselemzésben és kritikában elképzelhető - néha meg is valósul -, hogy sokszínű, sőt különféle vélemények szülessenek. A kutatók mélyrehatóan tanulmányozhatják a dolgok ok-okozati összefüggését, s így régente elképzelhetetlen eredményekre juthatnak. A „nemzeti kisebbségekre" és „etnikumközi kapcsolatokra"1 vonatkozó hagyományos (és bizony gyakran tradícióőrző) magyarázatok, amelyek esetleg az együttélésre, a vélt vagy valóságos kölcsönhatásokra összpontosulnak, újszerű értelmezéseknek ad(hat)ják át helyüket. Fel lehet és fel kell vetnünk vagy(esetleg) újra kell tárgyalnunk a múlt olyan fontos kérdéseit, mint az etnikumra, önazonosságra, másságra vonatkozó értelmezéseket. Nem szabad megkerülnünk a konfliktusokat, a vallási és/vagy felekezeti problémákat, a régi és újabb intézmények elemzését.
A hazai történetírásban már jelentek meg újabb munkák az örményekre vontakozóan.2  Sok utal közülük az erdélyi örmény közösségekre (vagy ezekre is), mindegyikük az örménység és a többség gazdasági, társadalmi, művelődési, szellemi viszonyát is boncolgatja. E hullámhoz tartozik az a szamosújvári kiállítás is, amely az örménység 1700 éves keresztény múltját és Armenopolis-Szamosújvár-Gherla háromszázéves történelmét mutatja be. A rendezvény mellett albumot és kitűnő kivitelű CD-t hoztak ki. Mindehhez az alkalomra kiadott kötet is sikeresen járult hozzá. A jelenlegi munka nyolc tanulmányszerző, négy munkatársuk és három összehangoló szakember erőfeszítésémel eredménye. E könyv megjelenését az állami és városi hivatalos szervek tették lehetővé.
Három évre szólt az a vázlat, amelynek mozzanatait a megjelent albumba foglalták. A tervezet szerzői először is azt akarták, hogy írásban érzékeltessék az erdélyi örmény közösség XIV-XV. századi, egyedülállóan szép kéziratos könyveit, valamint a XVIII. században barokk stílusban épült szamosújvári templomot, amely tulajdonképpen a Moldvából és Havasalföldről idetelepült örmények különleges építészeti remeke (itt látható különben a nagyszerű, a „Keresztről való levétel" című Rubens-festmény).
A könyv Azaduhi Varduca-Horenian előszavával kezdődik. Nyolc tanulmány követi a bevezetőt, mindegyikük más-más tárgykörű. Nicolae Gazdovits a helytörténeti kutatás szerzője. Az erdélyi, különösen a szamosújvári örménység beköltözésének körülményei és bejövetelük ismertetése után egészen a mai napig ismerteti Armenopolis múltját. A XIV-XIX. századra vonatkozó helyi levéltári adatok kellőképpen alátámasztják a helyiség örményeinek történetét. Helmut Buschhausen osztrák bizantinológus figyelemreméltó kísérletet tesz arra, hogy történetileg megvilágítsa az örmény kéziratos kötetek jelentőségét. Nicolae Sabău művésztörténész a városi barokk építészet és szobrászat, valamint a XVIII-XIX. századból származó 13 állványkép elemzését végzi el. Analíziseket szenteltek továbbá az egyházi és világi ruházat kérdéseinek, a szamosújvári múzeumban található XVII-XVIII. századi hímzéseknek és szövött textilmunkáknak. Külön cikk foglalkozik Hollósy Simonnal (1857-1918), a nagybányai iskola nagyhírű, helyi származású kezdeményezőjével.
Szamosújváron szükséges és lehetséges egyházi múzeumot létesíteni. Erről külön ismertetés szól. Boncolgatják azt is, hogyan lehetne rendszerezni a meglévő gazdag anyagot, valamint azt, hogyan küszöböljék ki fokozatosan a még létező és zavaró hátrányokat (főleg levéltári és könyvtári vonatkozásban). E követelményt a kötet zárótanulmánya elengedhetetlennek érzi.
A nemrégen megjelent album-könyv tartalma is érzékelteti, mennyire szükséges és időszerű a felvetett kérdések megoldása. A szerzők és munkatársaik annak „az élő madárnak" a röptét támogatják, amely még a magasban repdes és várakozóan néz előre (ez nem más, mint örmény metafora!). A kiváló színes mellékletek méltók a kétnyelvű kötet tudományos és társadalmi tartalmához, mondanivalójához.