Reference Type: Book
Author: Rozsos, Tamás László
Year: 2012
Title: Az erdélyi örmény eredetű nemes Lukács család genealógiája
City: Budapest
Number of Pages: 394
Language: Hungarian
Keywords: Armenian minority, history, genealogy, biographies, bibliography, elites, social groups
Abstract: (Hu) Jelen munkámnál szerkezetileg Gudenus János József 2010-ben kiadott könyve lett alapul véve, amely így könnyebben összevethető ezen munka eltéréseivel és egyezéseivel, bár a kutatások során a családfa közel háromszorosára bővült!
Nyilvánvalóan még így sem lehet nyugodtan hátradőlni, tekintettel arra, hogy minden tudás, fortély s adatbázis megmozgatása után is maradtak a családfán üres foltok, amelyet persze az elkövetkező évek során talán még ki lehet pótolni adatokkal. A Lukácsok egyes ágai  - a két legismertebben kívül (erzsébet-városi, vizmai) - különböző előneveket viseltek még: csanálosi, kékesi, bresztováci, kaszaperi, nagyabonyi, amelyek nyilvánvalóan leginkább a birtokuk földrajzi elhelyezkedésére utalnak. Érdekes az, hogy többen „erzsébetvárosi" előnév helyett „erzsébetvári"-t használtak. A kitűzött cél az volt, hogy minél mélyebbre jutva, a Lukács családhoz tartozó és elérhető összes nemzedék (lehetőleg) minden képviselője felkutatásra kerüljön, de nemcsak a felkutatott személyek száma, hanem a róluk összegyűjtőtt adatok tekintetében is. Hihetetlen mennyiségű polgári- és felekezeti anyakönyv lett átnézve, amelyek rendszertelenül hol jól olvashatók, hol kevésbé, majd a múltba visszahaladva több-kevesebb megbízhatósággal, egyre kevesebb adatot tartalmazva volt követhető a generációról generációra ívelő és szétágazó vonalak útja.
Persze ezek az iratok nem az utókor családfakutatói részére íródtak, a rögzített adatok valódisága néha kétséges, a tollszárral és sokszor „macskakaparás" szerű kézírással leírt szöveg talán már a bejegyzéskor is nehezen értelmezhető, szinte olvashatatlan volt.
Földrajzilag és időben egyre nagyobb intervallumot átfogó kutatás előbb, bár gyakrabban - sajnos - inkább utóbb hozott sikert, esetenként pedig teljesen holtpontra jutott. Felértékelődött egy-egy évszázados, kézzel leírt családfatöredék, megsárgult fénykép s a hátulján az írás, évszámok.
A levéltári kutatás kényelmetlenségeit (utazási idő, a kutatni kívánt anyag hozzáférhetőségének időigényessége, stb.) azonban sokszor feledtették az  elért sikerek.
Másodlagos, de nem elhanyagolandó forrásként lettek végigkutatva a genealógiai irodalmak, amelyekben persze csak úgy hemzsegtek az elírások, síremlékek az elhagyatott s elhanyagolt temetőkben, tiszti személyi anyagok, lakcímjegyzékek, a korabeli újságok napi hírrovatai és nekrológjai, melyek megőrizték a család tagjainak közéleti szereplésének nyomait is.
Hihetetlen mennyiségű adatot szolgáltatott a 100 darab Lukács gyászjelentés, és a további többezer átnézett, csak szegről-végről kapcsolodó, de valamilyen formában a család tagjairól, leszármazóiról is információt szolgáltató gyászjelentés. A három legrégebbi gyászjelentés a Lukács család részéről 1818, 1827 és 1840-ből származik.
A legrégebbi ismert Lukács őstől indul a leszármazás levezetése, mint egy elágazó törzsű hatalmas fa, azonban itt a szerteágazó és egyre növekvő gyökérzett jelképezi az egy-egy leszármazó ágát a családfának. Természetesen az adatok hatalmas mennyisége miatt - a teljes populáció „bemutathatósága" érdekében  - lefelé generációs szintekre elkülönítve, listaszerűen kerültek bemutatásra a leszármazók, az időben-térben történő elhelyezkedést megkönnyítő adatokkal (évszámok, település, foglalkozás). Fontosnak tartottam választ adni a fenti alapadatokon túl arra is, hogy az adott személy a XX. század előtt milyen vallású volt, s nem volt esetenként mellékes információ a keresztszülők feltüntetése sem a rokoni szálak, kapcsolódások igazolására.
Összeállításomból választ lehet arra kapni, hogy miként is kapcsolodik a Lukácsok családfájához a bevezető ajánlásban felsoroltakon kívül Mály Gerő filmszínész, Putty Lia hollywoodi filmcsillag, dr. Méhes Károly, dr. Óvári Kelemen és dr. Farkas Lajos MTA tagok, dr. Gohl Ödön muzeológus, dr. Plósz Sándor igazságügyminiszter, Gajzágó Salamon, a M. kir. Számvevőszék elnöke, vagy kicsit katonai vonalon is „körbenézve" Horthy Miklós altengernagy Hoffmann Hugó és báró Radivoievits Pál táborszernagyok, Benke Béla és Ányos Aladár altábornagyok, gróf Hoyos Lajos és Zygadlovitz Gusztáv vezérőrnagyok, valamint Kazinczy László ezredes (Kazinczy Ferenc költő öccse). Nem kapcsolhatóak minden „kétség" nélkül  a családfához, de örmény erdetük miatt figyelemreméltó Kacsóh Pongác zeneszerző, Nemes (Edelmann) Ede altábornagy és dr. Gaál Jenő MTA tag, főrendiházi tag „töredék" családfákon való elhelyezkedése.
Külön hangsúlyt kapott az, hogy utalások legyenek a lábjegyzetben a bizonytalanságok és a korábbi genealógiai irodalomban fellelhető tévedések feltüntetése végett, amely nem azt a célt szolgálja, hogy korábbi szerzők hibáin „lovagoljunk", hanem csak azt, hogy felhívja ezekre a figyelmet.  Végső soron a célt sikerült elérni, vagyis a Lukács család leszármazásáról egy mindent összefoglaló, igényes munka készüljön, amely az utódainknak örökíthető, büszkén hirdetve az örmény eredetű  család valamikori nagyságát és dicsőségét.
Úgy gondolom, hogy a most kiadott könyv egy időtálló, akár szép ajándék is lehet gyermekeink, unokáink számára, s itt záró gondolatként utalnék Cicero ókori író, filózofus és politikus azon gondolatára, amely az ősökre vonatkozik: „Provaum nescire turpe est" vagyis „Az ősökről nem tudni gyalázat"!