Reference Type: Book
Author: Braham, Randolph
Year: 1998
Title: Román nacionalisták és a holocaust
Translated Title: [Romanian Nationalists and the Holocaust. The Political Exploitation of Unfounded Rescue Accounts]
City: Budapest
Publisher: Múlt és Jövő
Number of Pages: 248
Language: Hungarian
Keywords: Jewish minority, history, discrimination, education, elites, ethnic identity, health, integration, politics, Catholic Church, religion, traditions, minority organizations, stereotype, press, holocaust, destruction, zionism, antisemitism, Communist era, recollection
Abstract: (En) The integrity of the historical record of the Holocaust is under attack by historical revisionists who glorify the record of the Antonescu regime, distorting, if not actually denying, the tragedy that befell Romanian Jewry during the Second World War. This study exposes the falsehoods.

(Hu) A kommunista rendszer felbomlása és a szovjet birodalom széthullása 44 évvel a III. Birodalom legyôzése után sokféle történelmi ellentmondáshoz vezetett. Az etnikai-nemzeti konfliktusokat és területi vitákat, melyek az elsô világháborút megelôzôen és a két háború között megfertôzték ezt a sok-nyelvû térséget, a szovjet éra alatt a "proletár internacionalizmus" dicsôítésével fojtották el. A kommunista rendszer felbomlása után ezek a konf-liktusok olyan erôvel elevenedtek fel, hogy sok kutató arra a következtetésre jutott, miszerint a kelet-közép-európai események 1989 utáni fejlôdése a múlthoz való visszatérést és a liberális demokrácia kudarcát jelenti. A térség politikai fejlôdésének ezt a visszaesését súlyosbították a társadalmi ellentétek, melyek a posztkommunista rendszerek által indítványozott viszonylag gyors privatizációs programok következményei.
Az azonnali gazdasági fejlôdésre tett kísérlet csôdje kedvezô politikai alkalom volt a liberalizmussal és alkotmányos demokráciával szemben álló elemeknek. Ezek a nacionalisták, akik között számos "hivatásos történész" is van, olyan politikai-ideológiai kam-pánynak kötelezték el magukat, mely tetszésük szerinti tekintélyelvû jövôt teremt és kimutathatóan érdekeltek egy ideológiailag meghatározott politikai program keresztülvitelében. Ez magában foglalja az országuk által a náci idôszakban elkövetett bûnök "fehérre mosását", különös tekintettel a Végsô Megoldás programban való részvéte-lükre.
Felismerve a Holokauszt jelentôségét, ezek a "történelmi revizionisták" nem elégszenek meg azzal, hogy felmentik vezetôiket a zsidók ellen elkövetett gyilkosság vádja alól, hanem megmásítják a történelmi feljegyzéseket és arra késztetik a világot, hogy elfeledkezzenek a nácik zsidók elleni háborújában való részvételükrôl, annak következményeirôl. Bár célja és erôssége ezeknek a kampányoknak országonként változik, a xenofób értelmiségiek látszólag elôre megbeszélt forgatókönyv szerint igyekeznek felmenteni országukat a háborúban elkövetett bûnök vádja alól. A történelemtisztító folyamat különös-képpen érzékelhetô Horvátországban és Romániában, ahol sajátos módon próbálták megoldani a zsidókérdést, jóval azelôtt, hogy a nácik beindították volna a Végsô Megoldás programot.
Romániában az ultranacionalista értelmiség annak szentelte magát, hogy megmásítva a történelmi feljegyzéseket és Antonescu marsall zsidóellenes politikáját, meggyôzze a román népet - és a világot -, hogy országukban nem volt Holokauszt. Kihang-súlyozva a marsall posztsztálingrádi politikáját, amikor is rájött, hogy a tengelyhatalmak nem fognak gyôzni és kezdett úgy tekinteni a zsidókra, mint jövedelemforrásra és potenciális alku tárgyára, figyelmen kívül hagyták azt a nyíltságot, ahogyan az Antonescu-rezsim a szovjetellenes háború eufórikus szakaszában megpróbálta megoldani a zsidókérdést.
Ennek a tanulmánykötetnek, mely a tizennyolcadik a Holokausztot Tanulmányozó Sorozatban, alapvetô célkitûzése a Holokausztról szóló történelmi feljegyzések integritásának védelme. Megkísérli leleplezni a "történelmi revizionisták" és soviniszta nacionalisták különféle törekvéseit a múlt újrarendezésére. A tanulmány kimondottan azokat a csalásokat célozza megvilágítani, melyek az Antonescu- rezsim dicsôítésére irányulnak és meghamisítják vagy egyenesen tagadják a romániai zsidóságot ért tragédiát. Ezt körüljárva kritikus áttekintést nyújt a revizionisták propagandisztikus történelmi alapállásáról, akik hajlanak Antonescu marsall rehabilitációjára. Rámutat arra, hogy a rehabilitációt alátámasztó legfôbb bizonyítékuk - a zsidók csoportos átmenekítése a magyar-román határon - alapvetôen hamis, és azokra a grandiózus mentési történeteken alapszik, melyeket 1985-ben terjesztett elô két egyéni érdekektôl vezérelt magánszemély.
A kötet 8 fejezetébôl az elsô szûkszavúan tárgyalja a román rend-szerek 1937 elôtti zsidóellenes politikáját és az Antonescu-rezsim idején elkövetett zsidógyilkosságokat. Áttekintést nyújt ugyanakkor az antiszemitizmus szerepérôl az ország politikai és társadalmi kultúrájában, valamint a Vasgárda és az Antonescu-rendszer által kezdeményezett zsidóellenes irányzatról.
A 2. és 3. fejezet a Holokausztra való reagálásról szól a háború utáni idôszakban, majd a kommunista érában. Bebizonyítja, hogy a Holokauszt "revizionista bemutatása Ceauƒescu nacionalista-szocialista rendszere alatt kezdôdött, aki az 1970-es évek elején kezdeményezte a történelemtisztító kampányt. A Ceauƒescu-féle verzió nemcsak Románia helyzetének meg-szilárdítását célozza Magyarországgal szemben, kihangsúlyozva az ország háború alatti "humanitarizmusát" és Magyarország "barbárságát", hanem Antonescu marsall fokozatos rehabilitációját is. A 3. fejezet kiemeli Iosif Constantin Drãgan vasgárdista szerepét ezeknek a célkitûzéseknek az elôterjesztésében és azt a módot, ahogyan a xenofób nacionalisták kihasználták - és továbbra is felhasználják - a meg nem erôsített mentési elbeszéléseket. Végezetül bemutatja, hogyan kap lendületet a történelemtisztító kampány Ceauƒescu bukása után. A magyar-román határon zajló meg nem erôsített mentési történeteket tárgyalja a 4. fejezet. Részletes adatokat szolgáltat azokról a túldimenzionált zsidómentés-történetekrôl, melyeket állítólag Weinberger,a kolozsvári neológ fôrabbi és Raoul Sorban festô, a bukaresti egyetem mûvészettörténésze vitt végbe. Az 5. fejezet a Sorbán egykori menyasz- szonyának, Semlyén Évának családját ért tragédiára összpontosít. Részletesen tárgyalja egy antifasiszta román csoport sikertelen kísérletét a család megmentésére, valamint Sorban letartóztatását a szovjet-román csapatok bevonulása után Észak-Erdélybe. Áttekintést nyújt ugyanakkor a Sorban-ellenes ügy érdemi részérôl és annak politikai felhangjairól, melyek nagymértékben arra az állításra alapoztak, hogy elárulta a Semlyén-családot.
A 6. fejezet azokanak a személyes érdekeire összpontosít, akik kísérletet tettek, hogy Sorbant a Nemzetek Közti Igazságtevôként tüntessék fel. Felülvizsgálja a Yad Vashem ellentmondásos döntését, bebizonyítva, hogy eltér a más esetekben alkalmazott standar-doktól.
A 7. fejezet a két fôszereplô stratégiáját jöveti, hogy véghezvigyék különbözô, mégis egybefonódó személyes célkitûzéseiket. Kitér a nacionalisták váratlan politikai szeren-cséjére, hogy Sorbant a Nemzetek Közti Igazságtevônek ismerték el.
A 8. fejezet tömör áttekintést nyújt arról a veszélyrôl, melyet a különféle "történelemtisztítók" jelentenek és kommentárokat fûz a jelenlegi helyzethez, különös tekintettel a történelmi emlékezet és történelmi igazság meg-ôrzésére.