Reference Type: Book Section
Author: Kovács, Bálint
Year: 2007
Title: Az erdélyi örmények interregionális kulturális kapcsolatai a 17-18. században
Translated Title: [Interregional cultural relations of the transylvanian armenians in the 17th-18th century]
Editor: Őze, Sándor - Kovács, Bálint
Book Title: Örmény diaszpora a Kárpát-medencében II. kötet
City: Piliscsaba
Publisher: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar
Volume: II
Number of Volumes: 2
Language: Hungarian
Keywords: Armenian minority, history, sociology, integration, assimilation, interethnic relationships, ethnic identity, social groups, religion, kin-state, economy, diaspora, culture, biographies
Abstract: (En) If we examine the Armenians, settling down in Transylvania during the 17n century, from tec perspective of social and economic history, we can conclude that soon after their settlement those standards bwcame their own which werw characteristic in the Carpathian-basin. In spite of these, duw to the activity of the ecclesiastical elite, mainly the missioners', practically until the end of the 18th century Transylvanian Armenians vvere still attached to that cultural medium, which joined every united Armenian community together. Thus, on a cultural basis there were relations among the European and Asian Armenian Diasporas. Analyzing the notion of 'region' it is inevitable to examine where these Catholic Armanian diasporas were. We might include to this category both European and Asian territories, but we should highlight those among which we can suppose interregional relations, having great effcct on diverse processes of history of idea, and those in which Transylvanian Armenians community representcd themselves somehow. From unionist aspect we can divide the Asian arca into three parts: the territory belonging to the Catholicos of Ecmiadzin, the territory of the Catholicos of Sis, and Constantinople. In the case of Europc Lem-berg, the Galícián Armenian colonies, Venice, the Crimean peninsula, furthermore Petersburg and Beograd were signifícant.
Having considered the territories, it is necessary to introduce the cultural intermediaries' role. In the union of the Transylvanian Armenians Vicar Oxendío Virziresco played an important part, in the 1720s Cacciadurus Arachiel and Minas Barun had signifícant roles. In 1729, Stcphano Stephanowicz Roska arrived from Lwow, who brought with himself an Armenian manuscript of rituals, which was made in Lwow specifically for Armenian usage During his Transylvanian jour-ney, Roszka established parish societies, which were registered as associations with own income in a few canonica visitatio from the late 18th, early 1911 century. In the second half of the 18n century cultural intermediaries were those clergymen from Transylvania, who were studying in Romé, as by that time it was not the travelling missioners' activity, which were signifícant. This was well shown by the fact that Transylvanian Armenians had had a stable ecclesiastical system by the 18' century. Thc activities of the vicars, liké Mihály Dániel, János Karácsony and Kelemen Korbuly, are worth mentioning.
Besides these people, among institutions representing Armenian culture, Sacra Congregatio de Propaganda Fide had a great importance, furthermore thc order of Frates Unitores established in the 13n century and the Mechitarist order were signifícant.
I also presented the "objeets" of mediation, namely those works having reached Transylvania through which further regions's effects of history of ideas could become prevailing in the Carpathian-basin. In this case we should emphasize the works of the theatine monk Clemcns Galanus, whose books can be found in the Armenian librarics of Dumbraveni, Gherla and Gheorgheni. Thought Jacobus Villotte had never visited Transylvania he was a signifícant figure of the Armenian mission organizing literary programme at the end of the 17th and the beginning of the 18th century. Many of his books are available in the Transylvanian Armenian libraries as well, in many cases in double copies.
Finally I mentioned two cultural historical phenomena: problems that occured around the calendar, and the appearence of the Armenian cult of saints in Transylvania

(Hu) A migrációt - mint folyamatot - történeti és szociológiai szempontból is vizsgálhatjuk. Érdekes azon a kérdésen elgondolkodni, hogy az a népcsoport, amelyik migrációs folyamatban vesz részt, hogyan tud integrálódni a fogadó ország bizonyos régióiban. Meg tud-c szerezni sajátos funkciókat mint önálló csoport az új társadalomban? Fel kell-e adnia identitáselemeit? Müködik-e ilyenkor a „kultúrtranszfer", ha működik, milyen lehetőségekkel? A kisebbségi és vallási szituáció egyformán megfigyelhető Ázsiában és Európában, keleten és nyugaton egyaránt. Kimutatható-e egyfajta sajátosság a többségében ortodox vidékeken Délkelet- és Kelet-Európában? Meg lehet-e különböztetni kisebb, illetve nagyobb differenciálódásokat?
Az örmények példája ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására kiváló, mert már a kora középkortól Ázsia, Afrika, Európa különböző országaiban a történeti sorsuk miatt kivándorlásra kényszerültek és a különböző népek, illetve vallások kontaktzónájába kényszerültek, így sajátos történeti és vallási hagyományokat vettek fel időről időre. Letelepedtek Közép-, Dél- és Kelet-Európa különböző régióiban, legyen az ortodox, katolikus vagy éppen protestáns vallású, mindig nagyon intergárcióképesek voltak. Kereskedőként, kézművesként kedvezően fogadták őket, kiváltságokat és privilégiumokat kaptak, valamint fontos funkciókhoz jutottak a fogadó országban. Az elsajátított magatartásformákat mindig magukkal vitték, amelyeket már az ókorban és a középkorban az adott multilingvisztikus, multietnikus és multikonfesszionális környezetben, Elő- és Kis-Ázsiában kipróbáltak és elsajátítottak.
Az örmény népesség többsége a középkor óta diaszpórában él. A kiván-dorálás különböző időszakokban és irányokba következett be. Az utóbbi évszázadokban örmény családok éltek Európa és Ázsia különböző kereskedővárosaiban. Gyakorlatilag Amszterdamtól Indiáig lehet örmény diaszpórákról beszélni az újkor folyamán.
Ha a társadalom- és gazdaságtörténet szempontjából vizsgáljuk a 17. században Erdélybe települő örményeket, arra a megállapításra jutunk, hogy letelepedésük után rövid időn belül azok a normák váltak számukra meghatározóvá, amelyek a Kárpát-medence világát jellemezték. Itt megemlítendő egyházuk uniója a katolikus egyházzal, de ugyanígy ide tartozik a magyar társadalomhoz való csatlakozásuk a nemesi címadományozások révén. A hungarustudat kialakulására vonatkozóan és kárpát-medencei beilleszkedésükről, magyar-örmény identitásukról már jelentek meg forrásfeldolgozó tanulmányok.
A beilleszkedéshez kapcsolódva, illetve ezzel párhuzamosan közösségi szinten kiszakadtak az örmények „közösségi hálójából", vagyis más örmény diaszpórák, kolóniák közösségével egyre kevésbé tartottak kapcsolatot. A gazdaságtörténészek feladata bemutatni, vajon a távolsági kereskedelem révén az egyes örmény kereskedők milyen mértékben ápoltak további kapcsolatokat például a moldvai örmény kereskedőkkel. Szongott Kristóf monográfiájában ír arról, hogy a kereskedelmi kapcsolatok kelet felé tovább éltek a letelepedés után, ennek intenzitását és időbeli kiterjedését azonban nem tudjuk meg. „A hazai örmények a beköltözés után is még sokáig kapcsolatban állottak a külföldön maradt örményekkel...
A keresekedclem emellett a nyugati irányú kapcsolataikat is nagyban meghatározta...
Tanulmányomban arra szeretnék rámutatni, hogy mindezek mellett az egyházi szellemi elit segítségével, főleg a misszionáriusok tevékenysége folytán az erdélyi örmények gyakorlatilag a 18. század végéig kapcsolódtak ahhoz a szellemi közeghez, amely az egyes uniált örmény közösségeket összekapcsolta. Az erdélyi örmények közösségei tehát eszmetörténeti szempontból kapcsolatban álltak a konstantinápolyi, kisázsiai, lembergi. római, velencei közösségekkel, illetve teológiai iskolákkal, szellemi műhelyekkel. Kulturális síkon tehát továbbra is volt érintkezés az ázsiai és európai örmény diaszpórák között. Nemcsak egyháztörténeti adalékokkal szeretnék szolgálni, sokkal inkább előtérbe kívánom helyezni az egyháztörténethez párhuzamosan kapcsolódó irodalmi, teológiatörténeti vonatkozások összefüggéseit.
A régió fogalma a tudománytörténetben a 20. században került bevezetésre, emiatt akár kérdéses is lehet, hogy helytálló-e a tanulmány által vizsgált időszakban ennek a fogalomnak használata. A szociálgeográfia meghatározása szerint a régió mindig több tájból, esetünkben kultúrtájból áll, ezeknek a tájaknak azonban lehet eltérő történeti fejlődése. Az egyes kultúrtájak közötti különbséget a mindenkori társadalmi-gazdasági struktúra alakította ki. A kulturális identitáson kialakult önálló régiónak az alapja a sajátos társadalom- és kultúrtörténet, nyelv, vallás, magatartás, életmód. Ahhoz, hogy a kultúrtáj betöltse valódi funkcióját, szükséges a regionális identitás kialakulása, vagyis az, hogy az ott élő közösség valóban hazájának érezze a területet, a haza érzése kialakuljon. Érdemes feltenni a kérdést, hogy az Erdélybe betelepülő örményeknek milyen lehetőségei voltak a 17-18. században arra, hogy Erdélyben, mint az önálló és komplex kárpátmedencei régióban a viszonylag kis népességű népcsoportban a „haza érzése" kialakulhasson. Egyáltalán kialakult-e, illetve milyen kompromisszumokkal? Ugyanis a régió nemcsak elvont fogalom, hanem identifikációs tér, egy emberi csoport multifunkcionális élettere.
A címben jelzett interregionalizmuson elsősorban azokat a kulturális régiókat, illetve kultúrtájakat értein, ahol a jelzett korszakban helyi örmény társadalom, örmény diaszpóra létezett. Ebbe a halmazba mind az európai, mind az ázsiai, kisázsiai területek beletartoznak, ezek közül azonban csak azokról szólok részletesebben, amelyek között feltételezéseim szerint létezett egy olyan interregionális kapcsolat, amely a különböző eszmetörténeti folyamatokra hatással volt és a folyamatokban valamilyen szinten az erdélyi örmény közösség is képviseltette magát.
Természetszerűleg interregionalizmuson érthetjük az Erdélyen belüli területek közötti kapcsolatot is, ennek vizsgálata azonban részben megtörtént, részben a kárpát-medencei levéltári anyag részletezett vizsgálatával lehetne pontosítani
URL: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/ormenyek/ormeny_diaszpora_a_karpat_medenceben_II/pages/magyar/005_kovacs_balint.htm