Gidó Attila (szerk.): Úton. Erdélyi zsidó társadalom és nemzetépítési kísérletek (1918-1940). Pro-Print, Csíkszereda, 2009

Az erdélyi zsidóság két világháború közötti történetére vonatkozó önálló levéltári forrásgyûjtemény Románia területén kizárólag a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének bukaresti levéltárában, és néhány hitközségnél található. Mivel a holokauszt alatt az észak-erdélyi zsidó hitközségek levéltárai megsemmisültek (vagy részben ismeretlen helyre kerültek), lényegében csak a Dél-Erdélyben megmaradt két világháború közötti forrásokra támaszkodhattunk. A zsidó intézmények, érdekképviseleti szervezetek (Zsidó Nemzeti Szövetség, Zsidó Párt erdélyi szervezete stb.) iratanyaga mindeddig nem került elõ, habár ez a kutatás szempontjából igen fontos forrásbázis lett volna. A két világháború közötti zsidó társadalomszervezõ intézményekre vonatkozólag ezért csak az aradi hitközségi és állami levéltárban, valamint a bukaresti Zsidó Levéltárban szétszórtan fellelhetõ anyagra alapozhattam.

Különbözõ összefoglalókból tudjuk, hogy erdélyi zsidó vonatkozású források sora található izraeli levéltárakban.1 Ezek többsége a cionista ifjúsági szervezetekre vonatkozik (levelezések a nemzetközi szervezetekkel stb.). Feldolgozásuk további lépéseket jelentene az erdélyi zsidó nemzeti mozgalom történetének vizsgálatában.
A válogatásban kisebb számban szerepelnek az erdélyi zsidó ortodoxiára vonatkozó írások. Ez az aránytalanság elsõsorban a forráshiány számlájára írható: a nagy erdélyi ortodox hitközségek levéltárai a világháború alatt eltûntek, elpusztultak.
A hiányos levéltári anyagot a korszak zsidó sajtója segítségével és a zsidó érdekképviseleti szervezetek által kiadott jelentésekkel egészítettem ki.
Arra vállalkoztam, hogy a forrásgyûjtést nem eseménytörténeti szempontok, hanem fejlõdéstörténeti kritériumok alapján végzem, ezzel is az eszmetörténeti megközelítést helyezve elõtérbe. Meglátásom szerint, a választott munkamódszer egy-egy problémakör (intézményesülés, identitásproblémák, társadalom- és nemzetépítõ törekvések, belsõ viták stb.) mélyebb elemzésére nyújt lehetõséget.
Kutatásaim eredményeként a témát vázlatosan körülíró elõtanulmányt készítettem és a kutatás kritériumai szerint nyolcvanhárom szöveget választottam ki publikálásra. A szövegek kiválogatásánál elsõdleges szempontnak tekintettem a szerzõk zsidó származását (ez alól csak egy, a kötet szempontjából fontos dokumentum képez kivételt).2 Tulajdonképpen négy típusú forrásanyag került be az összeállításba: levéltári források, sajtó, szervezeti jelentések és zsidó identitásproblémákkal foglalkozó elméleti írások. A dokumentumokat részletes kronológia és egy-egy fontosabb erdélyi zsidó közéleti személyiséget bemutató életrajzi
összeállítás követi.
A források kiválogatása során elsõsorban a két világháború közötti erdélyi zsidó társadalomszervezés, a romániai integráció, a magyarsághoz való viszonyulás és a felsorolt problémakörökben zajló viták bemutatása volt fontos számomra. A zsidóságról alkotott kép, a magyar–zsidó kapcsolatok, a magyar identitású zsidóság nem témája a kutatásnak. A magyar identitású, magyar asszimiláns zsidó közéleti személyiségektõl közölt szövegek elsõsorban a zsidó–zsidó párbeszédhez tartozó textusok. A szövegek eredeti formájukban, esetenként a nem releváns részek kihagyásával, a mai helyesírás szabályai szerint, de az eredeti mondatszerkezeteket meghagyva kerültek publikálásra. A héber kifejezések, intézményi és személynevek eredeti formájukban szerepelnek. A román nyelvû iratokat saját fordításban közlöm.
Munkám megírásánál nyújtott segítségükért Bárdi Nándornak, Kovács Évának, Komoróczy Géza, Gyémánt László és Jicchak Perri professzoroknak, valamint Balázs Eszternek, Bányai Viktóriának, Egry Gábornak, Horváth Szabolcs Ferencnek és Tibori Szabó Zoltánnak szeretnék köszönetet mondani. Köszönettel tartozom ugyanakkor a kutatást ösztöndíjjal támogató budapesti Politikatörténeti Alapítványnak.